A torokfájásról

A gyulladásos megbetegedésekről

A szájfertőzésről


A torokfájásról

A torokfájás nem önálló kórkép, hanem tüneti diagnózis. A szó hallatán a legtöbben a felső légutak fertőzéseire gondolnak, de más okok is vezethetnek torokfájáshoz. Allergizáló, illetve irritáló anyagok belégzése éppúgy vezethet torokgyulladáshoz, mint a gyomorsav nyelőcsőbe történő visszaáramlása. Ez utóbbi kórképet, vagyis a refluxot nem ritkán fül-orr-gégész vagy fogorvos diagnosztizálja elsőként és ezután fordul a beteg gasztroenterológus szakorvoshoz.

A torokgyulladás leggyakoribb oka viszont valóban a légutak fertőzés kiváltotta gyulladása. A torok felépítésének két fontos szereplője a mandula és a garat. A fertőzés a két képletet a legtöbbször együtt érinti, a kórképekről azonban külön is érdemes említést tenni.

A gyulladásos megbetegedésekről

A garatgyulladásról
Az orvosi kifejezéssel faringitisznek nevezett kórkép hátterében a legtöbbször vírusok állnak. A beteg nyelési nehezítettséget érez, kapar a torka, nem szívesen beszél, néha az étkezés is fájdalommal jár. A vírusos eredet miatt szisztémásan ható (tehát szájon át beadott és felszívódó vagy injekciós) antibiotikus kezelés általában szükségtelen. Látnunk kell azonban, hogy a vírusfertőzés az immunrendszert gyengítve teret nyit a szájüregben élő – egészséges egyénekben ártalmatlan – baktériumoknak, melyek kórokozóvá válhatnak. A meggyengült immunrendszer a kívülről érkező kórokozó támadásával szemben is védtelenebbé válik. Célszerű tehát kezelésként olyan kombinált fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő készítményt választani, melyben helyileg, a torokban ható, tehát fel nem szívódó antibiotikum is található.

Amennyiben a beteg manduláját korábban eltávolították, vagy a betegség enyhe lefolyású, a mandulákon jelentős fokú gyulladás nem alakul ki.

A mandulagyulladásról
Mandulagyulladás esetén tonzillitiszről, a garat és a mandulák együttes gyulladása esetén tonzillofaringitiszről beszélünk. A mandulákra terjedő garatgyulladás leggyakoribb okai szintén vírusok, a bakteriális felülfertőződés azonban – főként gyermekeknél gyakoribb. A betegség kezdetén tonzillofaringitisz esetén is alkalmazhatunk olyan kombinált készítményt, amely lokálisan ható antibiotikumot tartalmaz, kifejezett tünetek vagy nem szűnő panaszok esetén azonban forduljunk orvoshoz. A gennykeltő baktériumokkal felülfertőződött mandulagyulladás – megfelelő antibiotikus kezelés nélkül – késői szövődményeket is okozhat.

A gégegyulladásról
A gége gyulladását laringitisznek, a gégefedő gyulladását pedig epiglottitisznek nevezzük. Hasonlóan más felső légúti fertőzésekhez itt is döntő a vírusos eredet. A baktériumok közül korábban kiemelkedett a Haemophilus influenzae b típus (nevével ellentétben tehát nem vírus) okozta epiglotitisz, a kórokozó ellen bevezetett védőoltás következtében azonban az ilyen jellegű fertőzés jelentősen megritkult.

A kórokozók kiváltotta gégegyulladás mellett a laringitisz tünetei felnőtteknél egy átmulatott éjszakát követően is felléphetnek a dohányfüst, éneklés vagy hangos beszéd következtében. A beszéd másnapra fátyolossá vagy rekedtté válik, a panaszokat köhögés kíséri.

Ne gondoljunk azonban ártalmatlan állapotra, ha gégegyulladás lép fel. A gége laza szövettani szerkezete miatt gyulladásos folyamat következtében könnyen megduzzad és jelentősen beszűkítheti a légutakat. A veszélyes folyamat megelőzése érdekében – főként kisgyermekek gégegyulladása esetén – haladéktalanul forduljunk orvoshoz.

A fogínygyulladásról
A fogínygyulladás, a gingivitisz annyiban különbözik a szájüreg és garattáj többi fertőzésétől, hogy gyakran helyileg kialakuló bakteriális fertőzésről van szó. Az íny és a fogak között lerakódott lepedék jó táptalaj a baktériumoknak, melyek hiányos szájhigiéné esetén könnyen elszaporodhatnak. A krónikus gingivitisz ínysorvadáshoz, a fogak meglazulásához és akár a fogak elvesztéséhez is vezethet. Megelőzésként a rendszeres, kellő ideig tartó és szabályos fogmosás, valamint a fogselyem használata ajánlható. Kezelésként a tüneti szerek mellett lokálisan ható antibakteriális készítmény bevetése indokolt.

A szájfertőzésről

A szájüreg fertőzései a leggyakrabban fogászati eredetűek. Az elhanyagolt fogak tovaterjedő fertőzése szakorvosi ellátást és antibiotikus kezelést igényel. A nem fogászati eredetű szájfertőzések lehetnek herpeszvírus, más vírus, gomba vagy baktérium okozta infekciók. Itt is fontos az okok kiderítése, ugyanis a szájfertőzés gyakran csak kísérőjelenség és a háttérben más betegség is meghúzódik.

Szájfertőzés esetén szintén fontos a lokális fájdalomcsillapítás, a gyulladás, valamint a bakteriális felülfertőződés veszélyének csökkentése. Érdemes ilyen komplex összetételű, helyileg ható készítménnyel csillapítni a kezdeti tüneteket.